A digitalizálás szó a digitális szóból ered, „átalakítás digitális formátumúra” jelentéssel. A fizikai dolgokat (melyek „analóg”, számítógépek által közvetlenül nem kezelhető formában léteznek) valamilyen módon jellemezni kell digitális formában ahhoz, hogy azokkal a számítógépek dolgozni tudjanak.

A digitalizálás nagyon tág fogalom: a digitalizálás pontos módja nemcsak a fizikai dologtól függ, hanem attól is, hogy azt milyen célból vagy módon akarjuk számítógéppel felhasználni.

A digitális jelfeldolgozás fő témakörei a digitális hangfeldolgozás, digitális képfeldolgozás, a digitális beszédfeldolgozás és a digitális méréstechnika.

Történelem:

A korai digitális faxok, mint a kábel kép átviteli rendszer évtizedekkel megelőzte a digitális fényképezőgépeket és a számítógépeket. Az első kép amit szkenneltek, tároltak és digitális képpontokká alakítottak, a SEAC-en (Standards Eastern Automatic Computer) volt megjelenítve. A haladás a digitális képek terén folytatódott az 1960-as években.

Projektek folytak többek között a Jet Propulsion laboratóriumnál, az MIT-n, a Bell laboratóriumnál és a Marylandi Egyetemen ahol digitális képeket használtak, hogy korszerűsítsék a műholdképeket, fejlesszék az orvosi képalkotást, a videótelefon technológiáját, a karakterfelismerést és javítsák a fényképek minőségét.

Gyors fejlődése a digitális képalkotásnak azzal kezdődött, hogy kidolgozták a mikroprocesszorokat az 1970-es évek elején, amellyel párhuzamosan előrelépést értek el a tárolási és kijelző technológiákban. A számítógépes axiális tomográfia feltalálása, amely az X-sugarakkal készít egy háromdimenziós tárgy egy "szeletéről" egy digitális képet, nagy jelentőségű volt, az orvosi diagnosztikában. Ugyanakkor az analóg képek digitalizálása elősegítette a régészeti leletek bővítését és helyreállítását és olyan területeken kezdték használni, mint a nukleáris medicina, a csillagászat, a bűnüldözés, a védelem és az ipar.

Forrás: Wikipédia